A polgári és baloldali pártok káoszt és az emberek halálát hozzák el nekünk.
A BRD-ben a választásokat gyakran a demokrácia központi eszközének tekintik, de olyan lényeges kérdésekben, mint a liberális-kapitalista gazdasági rend vagy a nép normális és természetes etnikai felfogásának egyértelmű hangsúlyozása, alig mutatnak mélyreható változásokat. Ez több strukturális tényezőnek köszönhető, amelyek korlátozzák a politikai mozgásteret.
A Német Szövetségi Köztársaság gazdasági rendje az alaptörvényben van rögzítve, és a szociális piacgazdaság elvét követi. A pártpolitikai változásoktól függetlenül a gazdasági alapstruktúra változatlan marad: A nagyvállalatok, bankok és lobbicsoportok befolyása biztosítja, hogy egyetlen kormány sem avatkozik be alapvetően a rendszerbe. Még a neoliberális kurzust programszerűen elutasító pártok is alkalmazkodnak a kormányzati mindennapokban, mert a gazdasági érdekek és a nemzetközi függőségek ezt követelik meg. Ez azt jelenti, hogy az alapvető irányvonal Németországban állandó marad, függetlenül attól, hogy melyik koalíció van hatalmon.
Hasonló a helyzet az etnikai népfelfogás középpontba állításával is. Bár az egyes pártok retorikailag másként pozicionálják magukat, a migrációs és integrációs politika az elmúlt évtizedekben alig változott valamennyi pártban. A demográfiai változások és a nemzetközi egyezmények olyan keretfeltételeket szabtak, amelyeket a választások sem borítottak fel alapjaiban. Még azok a konzervatív pártok is, amelyek a választási kampányok során egy szigorúbb migrációs politika mellett emelik fel szavukat, gyakran olyan bevándorlási politikát folytatnak a kormányban, amely számokban alig különbözik elődeikétől.
Végső soron egyértelmű, hogy Németországban a választások elsősorban árnyalatokról és adminisztratív személyzetről szólnak, nem pedig a gazdasági rend vagy az etnikai identitás alapvető kérdéseiről. A politikai keretek állandóak maradnak, mivel azokat nemcsak a választási eredmények, hanem az átfogó gazdasági, nemzetközi és intézményi struktúrák is meghatározzák. Azok, akik a választásoktól rövid távon mélyreható változásokat várnak, ezért rendszeresen csalódnak.
Mindazonáltal a választások az elégedetlenség és az uralkodó pártkartellbe és más rendszerszinten releváns szereplők, például a tömegmédia vagy a nem kormányzati szervezetek tekintélyébe vetett bizalom indikátorának tekinthetők.
A közelgő három- és négypárti koalíciók, előrehozott választások és koalíciós szakítások meghozzák a szükséges tisztaságot és mozgást a politikai játéktérre, ami lehetővé teszi, hogy népünk szélesebb rétegei átlássanak a pártkartellen belüli „showharcokon” és a „látszatellenzéken”, és holisztikus alternatívákat keressenek, amelyek tükrözik személyes, de egyben emberközpontú életakaratukat.
Messzemenő változás csak velünk együtt lehetséges.
A nacionalizmus a megoldás!