Legkésőbb a „különalapok” csalárd címkézésének bevezetése és a leköszönő Bundestag évszázados adóssága óta már nem lehet kétséges, hogy ez a köztársaság a költségvetési politika tekintetében teljesen elszabadult, és felelőtlen, a jövőről megfeledkező politikai szellemhajtók vezetik (romlásba).

E tekintetben semmiképpen sem egy éves költségvetés pillanatfelvételéről van szó, hanem krónikus költségvetési csődről, például a 2027-2029-es évek átlagos pénzügyi tervezése összesen mintegy 172 milliárd eurós hiányt mutat. És ezek kormányzati adatok, ami arra enged következtetni, hogy a tényleges hiány még ennél is nagyobb lesz, különösen, hogy a kormány bevételi előrejelzései általában túl optimisták. A SPIEGEL már a „A fekete nulla soha nem jön vissza” címlappal jelent meg, vagyis az adósságköltségvetések lassan a megszokott normává válnak. Az adósság azonban függőségeket teremt.

Militarista uniós pénzügyi keret

De még rosszabb, ha ezen az adósságkötöttségen felül az EU-t intézményesített költségvetési elidegenítésnek vetik alá, hogy teljesen lemondjon minden szuverenitásáról. Pontosan ezt tapasztaljuk a 2028 és 2034 közötti időszakra vonatkozó, jelenleg tárgyalás alatt álló jövőbeli uniós pénzügyi keret tekintetében. Az EU Bizottsága is egyre több pénzt zabál fel, és nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Németország messze a legnagyobb nettó befizetője a brüsszeli transzferuniónak. Míg a jelenlegi pénzügyi időszakban még 1,2 billió euróról van szó, addig a következőben jelentősen, mintegy két billió euróra növelik. Alapvetően azonban az a döntő, hogy mire költik a pénzt, és ebben a tekintetben különösen a védelem kerül egyre inkább a figyelem középpontjába. Brüsszel 100 milliárd euróval akarja támogatni a (még) nem EU-tag Ukrajnát is. Ez természetesen kevesebbet hagy a gazdáknak, és – ahogy az egy erősen centralizált technokráciától elvárható – a regionális finanszírozás csökkentését is tervezik.

Csökkentések a mezőgazdaságban

A 2028-2034 közötti időszakra vonatkozó uniós pénzügyi keret radikálisan csökkenti a mezőgazdaságra szánt pénzeket. A közös agrárpolitika (KAP) költségvetését a következő kiadási időszakban 87 milliárd euróval csökkentik, ami majdnem egyharmaddal kevesebb, mint korábban. A mezőgazdaság az EU Bizottságának már nem is éri meg a saját mezőgazdasági költségvetését, mivel a KAP-ot más területekkel egy úgynevezett „Európai Alap a Fenntartható Jólétért és Biztonságért” elnevezésű alapba kívánják összevonni. Ennek kevés köze van a tisztánlátáshoz és az átláthatósághoz. Jelzésértékű azonban, hogy az Európai Unió harmadik országokra gyakorolt befolyásának (!) finanszírozása – gondoljunk csak Brüsszel rendszeres vádaskodásaira Oroszországgal szemben, ha valahol az EU-ban egy választási eredmény nem kedvező – külön költségvetésbe van összevonva.

Nemzeti demokrácia az uniós autokrácia helyett

Az uniós szerződéssel való ellentmondás ellenére Brüsszel az autonóm pénzügyi szuverenitásra és az uniós adósságra irányuló törekvéseinek kiterjesztésén dolgozik. A Bizottság célja az uniós adók bevezetése. A tervek szerint uniós társasági adót, valamint a dohányadó és a kibocsátáskereskedelem uniós részesedését kívánják bevezetni. Ami az uniós adósságot illeti, Brüsszel először a koronavírus-járvány idején bocsátott ki közösségi kötvényeket, bár akkoriban azt állították, hogy ez az adósság a pénzügyi piacokon kivételesnek számít. Visszafizetésük évente 25-30 milliárd euróval terheli majd a 2028-tól kezdődő uniós pénzügyi időszakot. De ne feledjük: Ursula von der Leyen, az EU Bizottság elnöke sem fáradt el ígérgetni az EU Parlament demokratikus megerősítését, ami nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy a következő pénzügyi időszakra vonatkozó terveiben a Parlament és a nemzetállamok rovására bővítse a Bizottság mozgásterét. A kvázi kormányzati mély integrációval az EU egy központosított autokráciává fejlődik, ami ellen időben a nemzeti demokrácia visszahódításával kell fellépni, ha meg akarjuk tartani az önrendelkezést a hazánk felett.

Sascha A. Roßmüller
A HEIMAT párt elnökségének politikai vezetője