Thüringiai kerületi szervezeteink ma sok derék némethez csatlakozva emlékeznek a háború, az erőszak, a deportálás és a kitelepítés áldozataira.

Ez a nap emlékeztet bennünket arra, hogy a háborúk milyen mély sebeket tépnek a családokon, közösségeken és egész generációkon.

A szenvedés sok család számára még 1945. május 8-a után sem ért véget. Menekülés, deportálás, kitelepítés, veszteség és nehéz újrakezdés jellemezte számtalan ember életét. Sokaknak el kellett hagyniuk otthonukat, hátrahagyni vagyonukat, és a legnehezebb körülmények között próbáltak új életet kezdeni. Sorsuk ma is emlékeztet bennünket arra, hogy mennyire értékes a béke és a biztonság.

Az emléknap több mint az emlékezés napja – ez egy pillanatnyi megállás. Megemlékezik az erőszak és a háború német áldozatairól, de azokról is, akik a nehéz időkben bátorságot mutattak, felelősséget vállaltak és hozzájárultak a megbékéléshez.

Ezen a napon tisztelgünk bátor katonáink előtt, akik a két világháborúban hűséges kötelességtudatukért életüket adták.

Ugyanakkor mindannyiunk számára küldetés is: a békét soha nem vehetjük magától értetődőnek. Minden nap újra és újra meg kell védeni és alakítani – kölcsönös tisztelet, párbeszéd és a történelemből való tanulásra való hajlandóság révén.

Ne feledkezzünk meg az áldozatokról és azokról, akik hűségesen szolgáltak a történelem zűrzavarában. Sorsuk arra kötelez bennünket, hogy éberek legyünk, és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ilyen szenvedés soha ne ismétlődhessen meg.