A GLOBÁLIS HELYZET – RÖVID ÁTTEKINTÉS
Ritkán volt a világpolitika olyan mindenütt jelenlévő, hogy a „globális szereplők” befolyási szférái és hatalompolitikai stratégiái aligha hagynak érintetlenül egyetlen nemzetet sem. A nemzeti önrendelkezés így egyre inkább védendő értékké válik, de a személyes önrendelkezés integritása is veszélybe kerül a terjeszkedő nemzetek feletti intézmények nyomán, amelyeknek az ellenőrzés megszállott szabályozási mániája az egyéni mindennapi életre is kiterjed. A globalista delegitimációs válságok és az intézményi paternalizmus a világpolitikát személyes üggyé változtatja. Katonai szövetségek, ellátási láncok és kereskedelmi kapcsolatok – más szóval számos korábban megszokott struktúra – gyökeres változáson megy keresztül, és ezt a mindenre kiterjedő átalakulást számos olyan válság összefolyása kíséri, amely óriási mértékben növeli a felelős politikai szervezőkkel szemben támasztott kihívásokat és követelményeket.
Geostratégiai átrendeződés
Geopolitikai szempontból a keleti blokk összeomlását követő egypólusú amerikai hegemóniától a többpólusú világrend felé történő átalakulás folyamatának vagyunk tanúi. A geopolitikai sakktáblán a csataterek az Atlanti-óceánról a csendes-óceáni térségre tolódnak. NATO vs. SCO, BRICS vs. WEF, Világbank vs. AIF – a politikai jogaikra igényt tartó pólusok már intézményes formákat öltöttek. Ez a geostratégiai átrendeződés korántsem politikai szerződések alapján zajlik zökkenőmentesen, hanem egyre inkább katonai konfliktusokhoz vezet. Sajnos a retorika is megváltozott: Míg a hidegháború idején a politikusok főként a békére hivatkoztak, ma inkább a militarista mozgósító retorika a jellemző. Kelet-Európa és a Közel-Kelet a proxy-háborúk vitatott területeivé váltak, amelyek veszélyes eszkalációs potenciált rejtenek magukban, és a pusztítás dominóhatását válthatják ki.
Posztmodern felbomlás
Az energiapolitika egyfelől a politikai célok megvalósításának eszközévé vált, másfelől viszont – különösen a politikai Nyugat egyes részein – olyannyira ideológiailag fertőzött, hogy az önsorsrontással egyenértékű. Mindez hozzájárul a gazdasági bomláshoz, amelyet egy olyan technológiai fegyverkezési verseny kísér, amely talán túlságosan is figyelmen kívül hagyja az úgynevezett mesterséges intelligencia veszélyeit. Valószínűleg hamarosan érezteti majd hatását a már nem tagadható globális adósságválság, ami még nehezebbé teszi a kihívások leküzdését. Nyugaton ott van a korszellem problémája is, a kipróbált és bevált hagyományos társadalmi formák posztmodern felbomlása az ébredező sokszínűségi hallucinációk mocsarában. A kulturálisan távoli régiókból érkező inváziós méretű menekültvándorlások tovább fokozzák a társadalmak polarizálódását.
Tisztánlátás a helyzetről
A fent vázolt 2025-ös globális valóságban alig van tudatában az etnikai integritás és folytonosság fontosságának. Etno-identitárius politikai peremcsoportként, amely – bármennyire is megalapozottak az érvei – (még) nem rendelkezik a szükséges többséggel, vagy legalábbis kisebbségként nem képvisel kritikus tömeget, ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy egyrészt hamisítatlan tisztánlátásra tegyen szert a helyzetről, másrészt reálisan felmérje lehetőségeit, hogy milyen rövid és középtávú köztes lépéseket kíván tenni a kívánt hosszú távú célok elérése érdekében. Taktikai rugalmasság nélkül semmi maradandót nem lehet elérni. A rugalmasság szükségessége azonban megköveteli az elvekhez való céltudatos ragaszkodást, hogy ne vesszünk el a nem kötelező kulturális relativizmusban. A különböző cselekvési megközelítések, legyenek azok párt-, meta-, média-, kultúrpolitikai, vállalkozói vagy közösségépítő megközelítések, mindaddig másodlagos jelentőségűek, amíg a különböző cselekvési területek együttműködnek, és mindegyik egy közös, koherens kép mozaikdarabkáját alkotja.
Kitartás
A kitartás lesz a sikeres cselekvés döntő erénye, mert – még ha a történelem sokszor be is bizonyította, hogy a kommunista ideológiával ellentétben nyitott – az etnikai-identitárius értelemben vett politikai paradigmaváltás nem várható reálisan egyik napról a másikra. A globális pénzügyi feudalista berendezkedés elleni politikai küzdelem nem sprint, hanem maraton. A hálózatépítésnek az etno-identitárius tevékenységek központi elemévé kell válnia annak érdekében, hogy a kozmopolita rezsim kialakult hatalmi apparátusával szemben hatékonyan léphessünk fel. Még ha a demográfiai fordulópontot sok nyugati országban már el is érték vagy meghaladták, különösen a városi régiókban, és a regionális konszolidációra, mint a későbbi rekonkvisztika kiindulópontjára, még nem került sor, ez a hálózatépítés nem korlátozódhat a nemzeti határok közé. A hiperglobalizáció szélsőségeseinek szembe kell szállni az ellenstratégiával: Identitárius, határokon átnyúló hálózatépítés a nyitott határokat helyettesítő politikával szemben!
Sascha A. Roßmüller
A HEIMAT párt elnökségének politikai vezetője